Vannak pillanatok, amikor a tanári szoba egy kicsit olyan, mint egy szociológiai tanulmány. Ahogy haladunk előre a beszámolók hosszú során, megelevenednek a klasszikus karakterek:
A „Lopakodó Csattogók”: A tantestület legtisztább lelkű tagjai. Olyan halkan próbálnak tollal kattogni vagy csokit kicsomagolni, hogy abba beleremeg a terem – mindezt persze a legnagyobb tiszteletből, hogy ne zavarjanak!
A Hátsó Soros Duruzsolók: Ők egy párhuzamos univerzumban élnek. Mire a beszámoló végére érünk, ők már a jövő évi osztálykirándulást is megszervezték egymás közt, majd a végén – mint akik most ébredtek – rákérdeznek mindenre, ami 20 perce elhangzott.
A Precízek: A csittegők, a szorgalmas jegyzetelők és az aktív bólogatók. A rend őrei és a szorgalom szobrai. Nélkülük valószínűleg káoszba fulladna a délután. Ők a biztos pontok, akikre bármikor rá lehet nézni, ha az ember elszédülne a számok tengerében.
A Katarzis-művészek: Akiknek a mondandója olyan, mint egy jó sorozat: amikor azt hiszed, vége, jön egy újabb csavar. Már mindenki a kabátjáért nyúlna, de náluk mindig van még egy (és még egy) utolsó gondolat. És mi tudjuk, hogy a katarzisra még várni kell egy kicsit.
És persze ott vannak a távolba merengők, a „Miről is szavazunk épp?” pillanatok és a hősies küzdelem az álmossággal nagymesterei.Mégis, ebben az eklektikus csapatban dobog az iskola szíve. Mert bármennyire is különbözőek vagyunk az értekezlet óráiban, a célunk közös. 
Szerző: Pinto Renato pedagógus,coach
