Hányszor hallottuk már ezt a pedagógiában, a szülői értekezleteken vagy akár a saját mindennapjainkban?

„De hát eddig is így csináltuk…”

„Mi is túlélteük a poroszos módszereket, mégis ember lett belőlünk…”

Grace Hopper, a számítástechnika egyik legnagyobb úttörője és látnoka pontosan látta, mekkora veszély rejlik ebben a gondolkodásmódban:

„A legveszélyesebb mondat a világon ez: „Mindig is így csináltuk…””

𝐌𝐢𝐞́𝐫𝐭 𝐨𝐥𝐲𝐚𝐧 𝐯𝐞𝐬𝐳𝐞́𝐥𝐲𝐞𝐬 𝐞𝐳 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐥𝐞́𝐥𝐞𝐭 𝐚𝐳 𝐨𝐤𝐭𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐛𝐚𝐧?

• 𝐌𝐞𝐠𝐛𝐞́𝐧𝐢́𝐭𝐣𝐚 𝐚 𝐤𝐫𝐞𝐚𝐭𝐢𝐯𝐢𝐭𝐚́𝐢𝐭𝐚́𝐬𝐭: Elveszi a pedagógusok és a gyerekek kedvét attól, hogy új, élvezetesebb utakat próbáljanak ki.

• 𝐄𝐥𝐚𝐯𝐮𝐥𝐭: A világ rohamosan változik, a mai gyerekeknek már teljesen más készségekre és támogatásra van szükségük, mint 20 vagy 30 évvel ezelőtt.

• 𝐀 𝐤𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐚́𝐥𝐜𝐚́𝐣𝐚: Gyakran nem azért ragaszkodunk a régihez, mert az jó, hanem mert a változás energiát és szembenézést igényel.

Hiszek abban, hogy ezek a merev falak lebonthatók. hogy a megszokás helyett a kíváncsiságnak, a rugalmasságnak és az örömteli tanulásnak van helye a jelen és a jövő iskolájában.

A fejlődés ott kezdődik, ahol a „mindig is így csináltuk” szemlélet véget ér.