Vekerdy Tamás egyik könyvében a következőt írta:
„Karácsony Sándor a két világháború között arról beszélt, hogy kétféle észjárás van. Az egyik a felületen siklik, könnyedén és elegánsan, mint a borotva. De csak a felszínt érinti. Ma az iskoláinkban az övé minden érdem. A másik mélyen szánt, mint az eke, ha valami elébe kerül, megáll, visszahúzódik, újra próbálkozik, ha nem tudja átvágni, megvizsgálja, mi lehet az, és újra dönt, hogy megint csak nekilendül, vagy kiemeli vagy megkerüli… Ez a kreatív észjárás, ezt a mai iskola bünteti.”
A Vekerdy Tamás által idézett Karácsony Sándor-féle két észjárás a mai oktatási rendszer és a gyerekközpontú pedagógia közötti alapvető feszültséget írja le:
Felületes kontra Mély észjárás
• A „Borotva” (Felületes): Ez a ma divatos, gyors észjárás a hatékonyságot és a bemagolást jutalmazza. Az iskolában ezek azok a diákok, akik gyorsan megoldják a teszteket, bebiflázzák a tananyagot, és „ötös” bizonyítványt szereznek. Ők a rendszer kedvencei, mert jól mérhetők.
• Az „Eke” (Kreatív): Ezek az a gyerekek, akik elgondolkodnak, kérdeznek, megakadnak, de mélyre ásnak. Ők azok, akiknek talán több idő kellene, de valódi tudást szereznek, összefüggéseket látnak, és kreatív problémamegoldásra képesek. A mai iskola azonban gyakran türelmetlen velük szemben, „lassúnak” vagy „problémásnak” bélyegzi őket, mert nem illeszkednek a futószalagba.
Vekerdy Tamás gondolata arra sarkall, hogy merjük a saját, „ekeszerű” utunkat járni, még ha a rendszer ezt nem is díjazza azonnal.
Mit a teendő szülőként, ha a gyermeked „eke észjárású”?
1. Ne hasonlítsd a tempóját másokéhoz!
2. Értékeld a kérdéseit, még ha „hátráltatják” is a háziírást.
3. Tudd, hogy a lassabb haladás gyakran mélyebb tudást takar.
A lényeg a támogatás: hogy soha semmi ne törje meg ezt a csodálatos belső igényességet!
