Egy nyugdíjas embert letartóztattak Kanadában élelmiszerlopás miatt, és bíróság elé állították.

Az idős férfi bűnösnek vallotta magát, és a következőképpen magyarázta súlyos tévedését:

Bíró úr: „Semmi ennivalóm nem volt, amitől olyan éhes voltam már, hogy valóban lopásra adtam a fejem!”

A bíró a következőt válaszolta:

„A lopás ténye kétségtelen, most viszont mégis úgy döntök, hogy 10 dollárral kárpótolom a lopást.

Én fizetek magának, mert tudom, hogy nem lesz lehetősége kifizetni azt a pénzt, mondta a bíró.

Mindenki hallgatott a tárgyalóteremben, a bíró kivett a zsebéből 10 dollárt, majd megkérte az öreget, hogy jöjjön és vegye el a pénzt, majd fizesse be az államnak kárpótlásul, majd felállt és a tárgyalóteremben ülőkhöz fordult:

Mindannyian bűnösök vagytok, mindegyikőtöknek 10 dolláros bírságot kell fizetnie, mert olyan városban éltek, ahol egy öregembernek lopnia kell, hogy egyék!”

A 480 dollár beszedése után a bíró átadta a pénzt az idős embernek, és a tárgyalást a következőkkel zárta:

„Ha szegény embereket láttok egy városban, ahol szabad és civilizált emberek élnek, tudjátok, hogy sok városnak az elöljárói hozzányúlnak a közjavakhoz.

Annak a világnak, amelynek lakosságának fele nem rendelkezik ugyanolyan jogokkal, mint a másik fele, nincs joga sem létezni, sem előre haladni.”

Nasir Karim