A falon lévő kis lyukon keresztül az egér a farmert és a feleségét nézte, akik valamilyen csomagot nyitottak.
– Milyen étel lesz? – csodálkozott az egér, aztán döbbenten látta, hogy egérfogó.
A kisegér megijedt. Körbejárta a farmot, figyelmeztetve mindenkit:
– „Egérfogó van a házban! Egérfogó van a házban!”
A tyúk felkapta a fejét, és azt mondta:
„Egér úr, megértem, hogy ez komoly az Ön számára, de engem nem érint. Egyáltalán nem zavar.”
A kisegér odament a disznóhoz és így szólt:
„Egérfogó van a házban! Egérfogó van a házban!”
A disznó határozottan így szólt:
– „Nagyon sajnálom, Egér úr, de nem tudok, mit tenni, csak imádkozni. Biztosítom azonban, hogy imáim között lesz.”
Az egér aztán a tehénhez ment:
– „Egérfogó van a házban! Egérfogó van a házban!”
A tehén azt mondta: „Ohh … Egér úr, sajnálom, de engem egyáltalán nem zavar.”
Aztán a kisegér lehorgasztott fejjel, teljesen összetörten tért vissza a házba, hogy egyedül nézzen szembe a sorsdöntő csapdával.

Az éjszaka folyamán furcsa zajt hallottak, amelytől visszhangzott a ház. Pontosan olyan volt, mint egy csapda, amely végre megtalálta a zsákmányát. A gazda felesége azonnal felkelt, hogy megnézze, mit talál a csapdában. A sötétben azonban nem látta, hogy egy mérgeskígyó van benne, amelynek csak a farka szorult a csapdába. A kígyó megharapta a gazda feleségét, akit magas lázzal kellett kórházba szállítani.
Mint sokan tudják, a hagyomány szerint a lázat friss csirkehúslevessel gyógyítják, ezért a gazda fogott egy kést, és kiment a tyúkólba, hogy „beszerezze” a leves fő összetevőjét. Felesége betegsége azonban nem múlt el, és egy nap sok barát jött látogatóba, hogy közel legyen hozzá. A ház tele volt, és hogy mindenkit meg tudjon etetni, a gazdának le kellett vágnia a disznót.
Nemsokára meghalt az asszony, és annyi ember jött el a temetésére, hogy a gazdának le kellett vágnia a tehenet, hogy mindenkinek jusson ebédre való…
A kis egér életben maradt, de a szívét nagy szomorúság töltötte el…

Mindannyian részt veszünk ebben az életnek nevezett utazásban. Ne feledd, amikor egyikünket eltalálják, mindannyian veszélyben vagyunk. Az egymással való törődés egyfajta mód arra, hogy bátorítsuk és támogassuk egymást.
„Amikor meghallod a harangot, ne kérdezd, kiért szól. Érted is szól.”
– E.Hemingway