„A gyermeknek nem adhatjuk át az Óceánt vödrönként adagolva. Viszont megtaníthatjuk úszni az Óceánban, és akkor eljut majd addig, ameddig az ereje viszi, aztán épít egy csónakot és átszeli vele a vizet, majd hajóra száll. A tudás nem mennyiség, hanem keresés. Nem kész tudásmennyiséget kell a gyerekeknek átadnunk, hanem eszközöket a kutatáshoz.”

Ezek a gyönyörű sorok Gianni Rodaritól, a gyermeki fantázia nagymesterétől származnak. Arra emlékeztetnek minket, hogy az iskola és a nevelés célja nem a „tölcsérezés”, hanem a szabadság és az alkotásvágy felébresztése. 
Hogyan adjunk „eszközöket” a kezükbe a mindennapokban?
Érdemes kipróbálni Rodari egyik legegyszerűbb, mégis legzseniálisabb gyakorlatát, a Fantasztikus binomiálist!
 A játék lényege: Kapcsoljatok össze két, egymástól teljesen távoli szót, és tegyétek fel a bűvös kérdést: „Mi lenne, ha…?”
Íme néhány példa, amivel elindulhattok:
 Hűtőszekrény + Dobszóló: Mi lenne, ha a hűtő minden nyitáskor dobolni kezdene? Lehet, hogy éjszaka a joghurtok titkos koncertet adnak?
 Szemüveg + Hangya: Mi történne, ha egy pici hangya varázsszemüveget találna? Óriásnak látná magát, vagy felfedezné a kert rejtett kincseit?
 Felhő + Kilincs: Képzeljétek el, hogy a felhőkön aranykilincsek jelennek meg! Vajon hova nyílnak ezek az ajtók?

Ebben a játékban nincs rossz válasz! A cél, hogy a gyerek megtanulja használni a saját belső iránytűjét a fantázia óceánján!

#rodari #oktatás #kreativitás #örömmelaziskolában #pedagógia #fantázia #tanulnijáték