Fontos megtanítani a gyermekeinknek (és magunknak is!), hogy az érzelmek felvállalása nem gyengeség, hanem a valódi felnőtté válás és belső erő jele!
Ezért is fontos, hogy az iskolában vagy otthon ne csak a tananyagra, az ismeret átadására, hanem az érzelmi intelligencia fontosságára, az önismeret fejlesztésére is fókuszáljunk a mindennapi munka során! 
Gyakran tanítjuk azt a gyerekeinknek – akár szavakkal, akár a példánkkal –, hogy a keménység az erény. Hogy aki erős, az nem panaszkodik, nem sír, és pláne nem vallja be, ha valami fáj. De mi van, ha ez pont fordítva van?
Az iskolai falak között és otthon is a valódi növekedés ott kezdődik, amikor egy gyerek biztonságban érzi magát ahhoz, hogy kimondja: „Ez nekem most fáj.” Legyen szó egy kiközösítésről a szünetben, egy igazságtalan jegyről, vagy csak a megfelelési kényszer súlyáról.
Ha megtanítjuk nekik, hogy a sebezhetőség felvállalása nem gyengeség, hanem bátorság, akkor olyan felnőtteket nevelünk, akik nem elfojtják a problémáikat, hanem megoldják azokat. Ehhez viszont nekünk, felnőtteknek kell elkezdenünk: megmutatni, hogy mi is hibázunk, mi is elfáradunk, és nekünk is lehet nehéz.

Pinto Renato – pedagógus,coach