Egy 90-es éveiben járó, ápolt, büszke úr tökéletesen fésült hajjal várta a sorát, hogy beköltözzön az idősek otthonába.
70 éves felesége nemrégiben elhunyt, ezért volt kénytelen elhagyni az otthonát.
Több órás várakozás után a nyugdíjasotthon előcsarnokában kedvesen mosolygott, aztán közölték vele, hogy a szobája elkészült.
Miközben sétálójával a lifthez lépkedett, leírást adtak neki a kis szobájáról, beleértve az ablakán függönyként lógó kendőt is.
„Nagyon szeretem” – mondta egy 8 éves kisfiú lelkesedésével, mint aki most kapott egy kölyökkutyát.
– De hát, még nem is látta a szobáját, várjon egy kicsit – érkezett a válasz.
“Ennek semmi köze hozzá” – felelte.
“A boldogság az, amit eleve választok. Az, hogy tetszik-e a szobám vagy sem, nem a bútorokon vagy a dekoráción múlik, hanem attól, hogy én hogyan érzékelem.
„A fejemben már eldőlt, hogy szeretem a szobámat.
Ezt a döntést egyébként minden reggel meghozom, amikor felébredek.”
“Van választásom! Persze tölthetném azzal is a napomat az ágyban, hogy számolom, milyen nehézségeim vannak a testem nem működő részeivel kapcsolatban, de inkább felkelek, és hálát adok az Istennek a még működő részekért.”
“Minden nap ajándék, és amíg kinyithatom a szemem, az új napra és az életem során gyűjtött boldog emlékekre fogok koncentrálni.”
Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=2298480040181844&set=a.773525199344010
Kép forrása: https://www.freepik.com/free-photos-vectors/poor-old-man/17