Az iskolák a pedagógiai programjukban rendkívül szépen meg tudják fogalmazni nevelési elveiket. A tanulók teljeskörű személyiségfejlesztése, a gyermekek fogékonyságára, nyitottságára építő oktató-nevelő munka, a testileg-lelkileg egészséges fiatalok nevelése, a gyermekszereteten alapuló, nyugodt, biztonságos iskolai légkör biztosítása stb. szinte mindegyik oktatási-nevelési intézmény programjában szerepel.
Pedagógus vagyok én is, mégis úgy érzem, hogy valami nincs rendjén, mert az iskolák alapdokumentumaiban megfogalmazott gondolatok sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
Hol lehet a baj? Vajon min csúszik meg a történet?
Álljon most itt, egy kiragadott példa a napi gyakorlatból:
Az egyik középiskola pedagógiai programja a diákokat segítő és őket maximálisan támogató pedagógusokról biztosítja a hozzájuk járó tanulókat, akik a kemény munkáért cserébe megértést, emberséget kapnak.
Ugyanezen intézmény egyik tanára egyes osztályzatot ad a növendéknek, mert a dolgozat öt példájából az első nem ment, és a kolléga előre megmondta, hogy hiába lesz jó 2.3.4.5. feladat, ha az elsőt nem tudják, elégtelen lesz az eredmény. Az adott tanuló becsületesen tanult 4 feladata jó lett – még a tanár is elismerte: érződik, hogy tanult – mégis elégtelent kapott, mert az első kérdésre nem adott sikeres megoldást!
Bocsánat, de az efféle pedagógiának vajon mi értelme van? Mennyire van összhangban a lefektetett elvekkel? A kemény munkájának ne az legyen az ára, hogy emberségesen írják be az egyest! Kétségtelen, hogy az individuum csiszolásának számos formája van, de gondolom, hogy az adott iskola pedagógiai programjának megalkotói sem ilyen módon képzelik véghez vinni a személyiségfejlesztést.
Hol van akkor a hiba?
Véleményem szerint a hangsúlyozással van a baj. Sokszor írtam már, hogy az oktatás területén szemléletváltásra van szükség, pontosan azért, hogy a nevelési programokban megfogalmazott – egyébként tényleg jó elvek – a gyakorlatban is megvalósuljanak.
Az oktatásunk egyik legnagyobb hibája pontosan az, hogy a megszerzett ismeretek gyakorlati alkalmazásáig nem jutunk el. Úgy tanítjuk főzni a gyerekeket, hogy a kóstolást műveletét kihagyjuk a folyamatból! Pedig a gyerek az ízekre kíváncsi leginkább.
A pedagógiai programokba is leírják mi a követendő vezérfonál, csak sajnos a megvalósítás fals eredményt hoz. Ahogy a fenti példa is mutatja – az elmélet és a gyakorlat teljesen mást mutat.
Miért?
Mert rossz kiinduló pontot jelölünk meg! Mert az iskola mindent a tananyag és a tantárgy oldaláról szemlél, és ahhoz mérten ítél. Pedig a megoldás, az alapja a dolgoknak, amire építkeznünk kellene, ott van az orrunk előtt: a GYEREK! Csak nálunk ez is fordítva történik.
Ahelyett, hogy az érdeklődésükre alapoznánk, és hagynánk őket kibontakozni, megélni saját koruk szépségét, azt nézzük, mit vár a felső tagozat, majd a középiskola, s végül az egyetem. S ezért kényszerből, majd megszokásból vagy unalomból, vagy ki tudja még miért, beskatulyázzuk a kölyköket, és minden egyéb cselekedetüket aszerint ítéljük, hogy mennyire tudja a tananyagot, mennyire tud megfelelni a később elérendő követelményeknek. Így lesznek a kíváncsi, fogékony, aktív gyerekekből, életunt, stresszes 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös tanulók.
A különböző pedagógiai programokban is az egyik legfontosabb elérendő cél, hogy értelmileg, erkölcsileg, testileg-lelkileg egészséges generációt tudjunk nevelni a ránk bízott gyermekekből.
A gyerekek „bedobozolásával” azonban pont az ellenkezőjét érjük el. Azt meg csak halkan kérdezem, hogy az a tananyag, amelynek elsajátítástól várjuk a fenti cél elérését; és az a pedagógiai gondolkodás, gyakorlat, amely körülveszi a dobozolás műveletét, mennyire alkalmas, mennyire megfelelő még?
A gyerekek megváltoztak, a világ is más lett! A pedagógia vajon mikor veszi ezt észre? A gyakorlati életben még egy egyszerű cipőt sem veszünk úgy, hogy ne próbálnánk fel előtte. Az iskolában meg évtizedek óta előre megvett lábbelikbe próbáljuk beleerőltetni az összes gyereket. Változás pedig csak annyi történt az elmúlt évtizedekhez képest, hogy a cipőkhöz járó útmutató, leírás színvonalasabb lett!
Szerző: Pinto Renato