„A gyermek azért válaszol úgy, hogy köszönöm, mert hallotta, hogy te is így viszonzod a kedvességet, nem pedig azért, mert megtanítottad neki kimondani.

A gyermek akkor mozog magabiztosan a térben, ha tudja, hogy nem korlátozod, de ott vagy, ha szüksége van rád.

A gyermek, ha megsérül, sokkal jobban sír, ha érzi a te félelmedet.

A gyermek gondolkodó lény, tele méltósággal, büszkeséggel és az autonómia iránti vággyal. Ne helyettesítsd őt. Emlékezz, hogy burkolt kérése így szól: segíts, hogy magam csinálhassam.

A gyermeket kíváncsisága hajtja, nem a kényszer.

A gyermek akkor bízik a szeretetben, ha a szeretet példáját látva nő fel. A „gyerekek miatt maradjunk együtt” képmutatása érzelmektől rettegő embereket nevel.

A túl tiszta gyerek nem boldog gyerek. A föld, a sár, a homok, a pocsolyák, az állatok, a hó: ezek mind olyan elemek, amikkel érintkezni akar és érintkeznie is kell.

A gyermek, aki egyedül öltözik, és pirosat kékkel meg sárgával párosít, nem rosszul öltözött, hanem egy olyan gyerek, aki a saját ízlése szerint választ.

Amikor az élet bonyolulttá válik, a gyermek megérzi, és nagy szüksége van rá, hogy hallja: nem az ő hibája.”

Giorgio Gaber