Jean-Louis egy informatikus édesapa.

Egy napon a 6 éves kisfia, aki születésétől fogva tolószékbe kényszerült, mosolyogva megkérdezte tőle:

– Apu miért nem csinálsz egy robotot, hogy járjak?

Jean-Louis nem habozott sokat. Robotikát kezdett tanulni, majd 3 év után diplomát szerzett, és exoskeletonokat (mesterséges külső váz, az emberi testet magába foglaló teherhordó-helyváltoztató szerkezet) kezdett építeni.

A dolog azonban nem ment zökkenőmentesen: sok kudarc, megpróbáltatás, pénzhiányt követően 2 befektető segítségével céget alapított. 9 évbe telt, míg képessé vált valami egyedit alkotni, amelyet a mai napig használnak a nagy francia kórházakban, hogy segítsék a mozgásban korlátozott embereket a járásban.

Ha egyszer egy gyerekből őszintén előtör a mosoly, az biztosan csodát teremt!