Véleményem szerint mindaddig csekély változás várható az iskolák szemléletében, amíg a pedagógusokat föl nem készítik arra, hogyan hozzák helyzetbe a mai gyerekeket!

A lényeget érintő szakmai viták sajnos csak arról szólnak, hogy „mit” adjunk át a tanulóknak. Ez azzal a következménnyel jár, hogy megnövekedtek a diákok, pedagógusok terhei. Ha ez a tendencia folytatódik, vajon 50 év múlva hány órát írnak elő hetente a gyerekeknek…

Érdekes, hogy a sokak által csodált finn oktatási struktúrában tanuló gyerekek töltik a legkevesebb időt az iskolapadban, mégis a nemzetközi méréseken rendre a legjobb eredményt érik el szövegértés és természettudományok területén, és persze matematikából is az élmezőnyhöz tartoznak…

Arról nem beszélve, hogy jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tanárképzésben a pedagógusjelöltek mentális felkészítésére is! Ez valahogy évtizedek óta nagy hiánya a rendszernek!

Pedagógusnak lenni ugyanis jóval többet jelent, mint átadni a tanulmányaink során a különböző könyvekből megszerzett ismereteket! Erre a feladatra tulajdonképpen nagyon sok ember képes.

Észrevenni a gyerekeket, összekapcsolódni a lelkükkel, megérteni a világukat, fölismerni azt, hogy az átadandó matéria, mit jelenthet egy iskolás diák életében, milyen mértékben hasznosítható az adott egyén számára, az, az igazi mesterség!

Szerző: Pinto Renato