Olvastam a napokban a rendőrségnek felhívását a szülők felé a félévi bizonyítványok átadásával kapcsolatban, amelyben azon szorongó gyerekekre hívják fel a figyelmet, akik tartva a negatív reakcióktól ad abszurdum szökésre adják a fejüket, vagy más meggondolatlan dolgon agyalnak, csakhogy ne kelljen szüleik előtt szégyenkezniük.

Tudom, hogy az esetek többségében nem rázza meg a családokat a félévi eredmények tálalásának mikéntje. A rendőrség üzenete a szülők felé azonban elgondolkodtató és egyben elszomorító is: a felhívásnak ugyanis biztos, hogy van létjogosultsága.

Szülőként és egyben tanárként azon tanakodom, hogy miért van ekkora tétje, milyen jegyet visz haza a gyerek? Fontos, hogy mit mond a szomszéd? Gyermekként talán mindenből kitűnők voltunk?  Vagy, ha tényleg csak ötösünk volt, miért olyan elfogadhatatlan, ha becsúszik a lányunknál/fiúnknál egy-egy négyes? Vagy úgy gondoljuk, hogy az iskolában megszerzett tudás nélkül nem lehet boldogulni a világban?

Volt egy növendékem. Nem volt jó tanuló. Nehezen lehetett munkára bírni az iskolában, nem igazán érdekelte a tananyag. Talán egyszer évet is kellett ismételnie. Viszont minden nap az apja műhelyében szerelte a kocsikat suli után egészen estig. Értékes ember volt? Hát persze! Pedig nem fújta a sav-bázis egyenletet! (Persze autószerelőnek a rossz jegyei miatt nem tanulhatott tovább…)

Az iskolában kapott eredmény véleményem szerint nem más, csak egy visszajelzés arról, hogy milyen a feladathoz való hozzáállása az adott kölyöknek. A gyerekeket az életre kell felkészíteni! Arra, hogy felnőttként meg tudják állni majd a helyüket! A hibázás csak a folyamat velejárója, amire tekintsünk úgy, hogy egy eszköz, aminek kijavításával lehet tovább építkezni.

Nem dől össze a világ, ha becsúszik egy-egy rosszabb jegy, vagy a bizonyítványában négyesnél rosszabb értékelések is vannak. Ha történelemből például hármasa van, már nem is ember? Nem fog boldogulni később? Ugyan már!

Örüljünk annak, amink van! Ha „csak” egészséges és boldog a gyerekünk, már attól is joggal lehetünk elégedettek! Ne törjük ketté a pillanatot amiatt, mert fizikából nem tudta a soros kapcsolást, vagy nem emlékezett arra, mikor született Vajda János!

Szerző: Pinto Renato