Az apám azt mondta, ha meg akarom érteni, hogy ki a jó barát, akkor rendezzek egy nagy összejövetelt és hívjam meg sok-sok ismerősömet. Adjam meg a módját. Vegyek rá igényes enni és innivalókat, üdvözöljek mindenkit személyesen, sőt még a háttérzenére se kerülje el a figyelmem.

Engedjem, hogy a mindenki addig maradjon, ameddig csak szeretne. Ne kényszerítsek senkit sem a maradásra. Ha valaki menni akar, akkor csak köszönjek és kívánjak a részére jó éjt.

A parti végén figyeljem meg jól ki az, aki a saját akaratából marad, csak azért, hogy segítsen mosogatni, visszarendezni a dolgokat stb.

Apám szerint ők az igazi barátok, mert nemcsak akkor vannak mellettem, amikor jó a zene és a bor, hanem akkor is, amikor már csak a morzsák és a rendetlenség marad.

Ne feledd – mondta – minden gyönyörű parti végét, minden különleges pillanatodat, nagy sikereidet csak kevesek fogják látni, de az a kevéske ember, mindennél többet ér.